Cséffai Györgyi vagyok, szobrász. A Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán diplomáztam 2016-ban. Ezt megelőzően keramikus végzettséget szereztem a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban. Az egyetemi éveket is folyamatos munkával töltöttem, több színházi, filmes és reklámfilmes munkában részt vettem. E mellett foglalkozom belsőépítészettel, installáció építéssel, és divattervezéssel. 2015-ben saját design márkát hoztam létre, amely azóta is működik.
Mit csinálok?
Az én területem a piszkos technológiás tér, fás műhely.
Lézervágással, betonöntéssel, famegmunkálással kapcsolatos foglalkozásokat tartok, de helyet kap a 3D tervezés, fotózás, enteriör design és a könyvkötés is. A tananyagom a MAKER mozgalom és a DIY szellemiségéről szól. Az alkotás öröméről, és a tapasztalás és élmények útján való tanulásról.
Mi inspirál?
Szeretném ha a jövő generációja tudatos felhasználó lenne, bátran indítanának saját vállalkozást, ismernék és használnák az őket körülvevő anyagokat, tárgyakat. Fejlődne az önbizalmuk és önismeretük azáltal, hogy nagyfokú anyagismeretet szereznek, bővül a tárgykultúrájuk, és bátran, szabadon alkothatnak. Hiszem, hogy a kezdeti hibákból tudunk hatékonyan tanulni és építkezni, ezért nálam senkinek nem kell félnie attól ha elront valamit. Fontosnak tartom a közösség erejét és az egymás megsegítésében rejlő lehetőségeket ezért nagy hangsúlyt fektetek a csapatmunkára.
Az okos vidék létrejöttének és fenntartásának egyik kulcsa, a legjobb képességű fiatalok helyben maradása. Ennek okot kell adni. A digitalizáció térhódítása kapcsán ma már egy infrastrukturálisan jól felszerelt vidéki környezetben is elérhetők a globalizáció értékei. Amíg kb. egy évtizede még úgy gondolkodtunk, hogy egy jelentős trend, innováció majd 3-5 éven belül “begyűrűzik” hozzánk is, addig ma már a globális egyidejűség (kozmo-lokalizáció) érvényesül.
A legjobb képességű fiatalok globális világban élnek, bárhol is legyenek. Ha nem kapják meg a képességüknek megfelelő kihívásokat, akkor elmennek az adott területről. Ezért úgy gondolom, hogy az “okos vidék” koncepciót a jövőnek kell tervezni. A jelen legfontosabb feladata a felzárkózás, a jövő pedig a globális egyidejűség lehetőségének megteremtése.
A digitalizáció és az exponenciális növekedés/változás korában a HR szakma legnagyobb kihívása a nem ismert jövőhöz való alkalmazkodás képességének kialakítása. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy 10 mai óvodásból 7 olyan szakmában fog dolgozni felnőttként, ami ma még nem létezik. Ez a vidéki lakosságot is érinti. Az USA-ban az Obama adminisztráció alatt létrejöttek és megerősödtek azok az un. makerspace-k, amelyek eredeti elképzelésük szerint amolyan “csináld magad” felhozó központok voltak, éppen afelzárkóztatás értelmében. Ebből egy évtized alatt megerősödött az un.maker mozgalom, melynek egy sajátos változata jött létre Európában. Ezek a helyek ma már nemcsak felhozó-, sokkal inkább innovációs központokká nőtték ki magukat. 2017-től pedig egyre erősödik a helyi gyártás szerepe is.
Fogadótér (általában megvan, de nem feltétlenül felhasználóbarát)
Kávézó (a közösségi tereink nincsenek felkészülve a saját önálló vendéglátáshoz kapcsolódó közösségszervező funkcióra – ezt a gazdálkodásuk sem teszi lehetővé)
Könyvesbolt a könyvtárba (vagy bármilyen bolt – a probléma ugyanaz, mint a kávézó esetén)
Sokgenerációs nappali (hiányzó funkció, pedig a közösségszervezés és közösségfejlesztés fontos eleme)
Egy koszos helyiség (vagyis egy makerspace, barkácsműhely, korszerű technológiákkal – 3D nyomtatás, robotika, lézervágás, CNC marás és hagyományos barkács funkciók stb.)
Közösségi rendezvényterem (általában adott, de csak kevéssé felhasználóbarát)
Csendesebb olvasóterem (adott)
Üzleti inkubátor tér (coworking-közösségi iroda és ehhez kapcsolódó mentorálás, amely jelentős vállalkozás- és üzleti kultúra-fejlesztő, voltaképpen térségi innovációs tényező)
Pop-up library
Közösségi kert
A kiemelt funkciók a közösségi vállalkozói és így a közvetlen értékteremtő funkciók megjelenése a közösségi térben, a ma jelen lévő közvetett értékteremtő funkciók mellett.
Vagyis a meglévő közösségi helyek (közművelődési intézmények, könyvtárak) szűkös erőforrások miatt jelenleg tapasztalható versenyhelyzetét célszerű lenne feloldani egy új típusú közösségi tér kialakításának koncepciójával és az erőforrások egyesítésével.
Ez az újragondolás az IKSZT-k kialakításával elkezdődött, de megtorpant. Az innovációs kultúra termék- és szolgáltatásfejlesztési metódusai (gyors forgású fejlesztési ciklusok) segítségével kifejleszthető lenne egy olyan új típusú közösségi tér, amely képes generálni azokat az új típusú közösségeket, amelyek nem öncélúan, hanem az életminőség fejlesztése céljából szerveződnek. Ezek azok a közösségi vállalkozások, ahol a közösségi minőségek (közösségszervezés, közösségfejlesztés, közösségi gazdálkodás – voltaképpen települési szinten megvalósuló HR funkciók) létrejönnek.
Fontos lenne tehát, a meglévő közösségi terek új, a globális trendeknek és a vidék felzárkózásának- és fejlődésének megfelelő funkciókkal való felruházása. Ehhez infrastrukturálisan a meglévő közösségi tér hálózat jó alapot ad, de nem nyújt elégséges feltételt. A felzárkóztató technikai feltételek (szélessávú internet stb.) mellett célszerű kiépíteni a közösségi iroda (coworking) és közösségi műhely (makerspace) típusú tereket. Kapcsolva a kiegészítő funkciókat, mentorálás, inkubáció stb. A legfontosabb kihívást ebben a folyamatban a hatékony és produktív szemléletmód kialakítása jelenti, mely képzésekkel, műhelymunkával, mentorálással és közvetlen érdekeltséggel érhető el. Vagyis a fejlesztő mentor személye nem lehet független a kulturális- közösségi- és gazdaságfejlesztő folyamatoktól. Ha neki nem éri meg, akkor nem található meg a szükséges motivációs pont és az egyéni, közösségi érdekek összehangolása.
A Hungarikum törvény jó alapot szolgáltat a települési értéktárakon keresztül az adott térség értékeinek feltérképezésére, de nincs működő módszertan arra vonatkozóan, hogy ezeket az értékeket hogyan lehetne vidék- és gazdaságfejlesztő tényezővé alakítani. A közösségi terek új funkciókkal való bővítése erre a problémára is választ adhat.
Összefoglalva:
Az IKSZT-k, vidéki települési művelődési házak, közösségi terek, könyvtárak jelentős és jó infrastrukturális hátteret jelenthetnek. AHungarikum törvény ráirányította a figyelmet a helyi értékekre. De mindkét folyamat félúton megállt, mert nem adott a módszertani háttérahhoz, hogy hogyan lehet ezeket a kezdeményezéseket valódi,közvetlen értékképző tényezővé formálni. Ennek kulcsa a korszerűközösségi- vállalkozói kultúra fejlesztése.
A megoldást a meglévő értékekre építve a hiányzó funkciók és kompetenciák kiépítésére fókuszálva lehetne elérni.
Hogyan juthatunk el a lehúzó hibától a motiváló és fejlesztő hibáig?
Az alapszituáció – kapacitáshiány
Az egyik foglalkozáson a termékfejlesztés 8 felnőtt résztvevővel történt. Az előkészítési szakaszban az alapanyagokat darabolni, darálni kellett. Értelemszerűen nem volt annyi eszköz, amennyi ember volt a műhelyben. Így, mivel mindenki a saját munkadarabján dolgozott, a saját folyamatát visztte. A munka első, előkészítő szakaszában eszközhiány lépett fel, aminek várakozás lett a következménye.
Az értékelés – lehúzó érzés
Az értékelés során megállapítottuk a fent jelzett problémát és az első reakció az volt, hogy sokan voltak a térben és ezért nem jutott mindenkinek eszköz. Tehát le kell felezni a létszámot és akkor minden rendben lesz. Viszont igazából a fele létszám sem fogja megoldani a fenti problémát, hiszen szélsőséges esetben egy túl lelkes tag is lefoglalhatja a teljes eszközparkot. Viszont az értékelésnek ebben a szakaszában azt éreztük, hogy valamit nem jól tettünk és vagy abba kell hagyni, vagy le kell csökkenteni a kapacitást. És ez kétségtelen rossz, lehúzó érzés.
Az értékelés elemzése – tanult tehetetlenség
Tanulságos, hogy zsigeri szinten mennyire könnyen le tudjuk húzni az egyébként sikeres dolgainkat is. A probléma megállapítása pedig rossz érzést kelt, amit védekező reakciót vált ki. A védekezés legkisebb felülete pedig a folyamat abbahagyása. Így ami megmarad a rossz érzés és a tanulás, hogyha valami nem úgy jön össze, ahogy elképzeltük, akkor azt abba kell hagyni, le kell csökkenteni, le kell építeni. Ez pedig végső soron a felelősségvállalás teljes hiányához vezet. Szélsőséges esetben a tanult tehetetlenség lesz a következmény.
A fejlesztés – gyors forgású fejlesztési ciklusok
Egy folyamatban a hiba észlelése természetes folyamat. Már a tervezési szakaszban is lehet számítani arra, hogy a legnagyobb esélye annak van, hogy nem úgy fog megtörténni a folyamat, ahogy azt ideális esetre terveztük. Különösen igaz ez akkor, ha egy folyamatban nyolc felnőtt számára van biztosítva a kreativitás lehetősége. Ebben az esetben ugyanis nemcsak a kreativitás tör felszínre, hanem az egyes személyiségjegyek is. Ezek nem jók, vagy rosszak, hanem különbözőek. Olyan ez, mint amikor egy rendszerben sokféle erő-akarat van jelen. Ha mindenki magára fókuszál, akkor ezek az erők óhatatlanul csaponganak. Időnként ütköznek. Talán gyakrabban is, mint kellene. Ez nem rosszindulat, hanem a fókuszpont saját tevékenységre irányulása, ami nem veszi észre a többiek akaratát.
A foglalkozásnak nemcsak a szakmai tartalom elsajátítása a célja, hanem a csapongó erők egy mederbe terelése is. Mindezt úgy, hogy az egyéni- és a közösségi célok is érvényesülni tudjanak. (Az értékelés első szakaszának konklúziója pedig éppen az volt, hogy csökkentsük a közösségi faktort, mert akkor az egyénnek nagyobb tér jut.)
A fenti példában nem az elsődlegesen nyilvánvaló probléma a probléma, hanem az, ahogyan szocializációs szinten reagálunk annak bekövetkeztére. Sokszor nem a fejlődés lehetőségét keressük, hanem azt, hogy hogyan és miért nem tudunk megtenni valamit.
A megoldás az, ha nem statikusan, állapotszerűen gondolkodunk, hanem folyamatban, változásban. Vagyis, ha eleve tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, ezért bármilyen jól tervezzünk meg valamit, sem az, sem a megvalósítás nem lesz tökéletes. Lesznek egészen jó elemei és lesznek olyanok, amelyek kevésbé jók. A jó megoldásokat meg kell tartani, a kevésbé jókat pedig elemezni és javítani kell. Ezt persze így könnyű leírni. De amikor benne vagyunk a folyamatban, akkor nem tudjuk, hogy mi a jó megoldás. Amit jónak gondolunk, az sem biztos, hogy az lesz. A megoldási lehetőséget szembesíteni kell a valósággal. Majd újra elemezni, értékelni. Ha jobb a megoldás, akkor megtettünk egy fejlesztési lépést. Mindaddig, amíg a valóság nem igazol vissza egy megoldási lehetőséget, addig az csupán egy “nem igazolt előfeltevés”. Ahogy a valóság lépésről-lépésre visszaigazolja az előfeltevés létjogosultságát, úgy haladunk lépésről-lépésre a fejlesztési folyamatban mindaddig, amíg meg nem találjuk AZ-t ami KELL. Ez maga a termék.
Összefoglalva
És leegyszerűsítve… A statikus gondolkodás egy állapotra koncentrál. Optimális esetben tervez, végrehajt, ellenőriz és megállapítja a tett erősségét és gyengeségét. És ha alap kulturális-szocializációs mintázatainkból indulunk ki, akkor a gyengeségre és sikertelenségre fókuszálunk. Ez lehúz és a blokkol. Pedig ez csupán a fejlesztési ciklus első köre. A folyamat nem áll meg, csupán elindul ebben a szakaszban.
A gyors forgású fejlesztési ciklusok lényege, hogy megtervezzük a folyamatot, végrehajtjuk azt az elemet, amit könnyen és gyorsan meg tudunk valósítani, mérünk, ellenőrzünk, visszacsatolunk, tanulunk és újratervezünk. Mindaddig, amíg a valóság nem igazolja vissza a cselekvésünk relevanciáját, addig az csupán egy “nem igazolt előfeltevés”. Amikor mérési adataink, visszacsatolási eredményeink vannak arról, hogy az elképzelés azt az eredményt és hatást váltja ki, amit feltételeztünk, akkor léptünk egyet a fejlesztésben. Ha nem az elvárt eredményt és hatást váltottuk ki, akkor pedig feltesszük a kérdést, hogy ez jobb, vagy rosszabb annál, mint amit szerettünk volna? Ha jobb, akkor dönthetünk úgy, hogy abba az irányba megyünk tovább. Ha rosszabb, akkor szintén irányt váltunk és javítjuk a folyamatot. Ebben az esetben látjuk a negatív elemeket, de az arra való fókuszálás nem blokkol, hanem inspirál. Hiszen eleve tudjuk, hogy be fog következni. De azt is tudjuk, hogy van jó, eredményes és hatásos megoldás még akkor is, ha azt pillanatnyilag nem tudjuk. Ezért van szükségünk a fejlesztési ciklusokban való gondolkodásra. Ennek segítségével leszünk képesek megtalálni a megfelelő megoldást.
Mi lenne, ha tudnád, ha a munkatársaid tényleg figyelnének rád és arra amit mondasz? Ray Dalio az üzleti ügyeit a radikális átláthatóság és az algoritmikus döntéshozatal felhasználásával támogatja. Létrehozott egy olyan meritokráciát, amelyben az emberek azt mondják, amit igazán gondolnak. Tudj meg többet arról, hogy ezek a stratégiák hogyan segítették a Dalio-t a világ egyik legsikeresebb fedezeti alapjának létrehozásában, és hogyan lehetne kihasználni ezt az adatközpontú döntéshozatalt.
Az Alkotó világ… konferenciát a kialakult egészségügyi vészhelyzetre tekintettel határozatlan időre elnapoljuk.
Az Alkotó világ – alkotópedagógia és maker kultúra konferenciája bemutatja a kreativitásra, a kritikus gondolkodásra, együttműködésre és az élmény alapú tapasztalati tanulásra épülő pedagógiai és közösségi modellt. Mindezt olyan környezetben, amely a kreatív alkotásra, értékteremtésre késztet.
A KOLLABOR-ban olyan új típusú közösségi teret hoztunk létre, ahol az innováció, az ötlet megvalósítása a legfontosabb feladat. Ez a közösségi tér az un. makerspace – alkotótér, ahol gyerektől a felnőttig mindenki tapasztalati úton, felfedezve tanul és fedezi fel az őt körülvevő világot.
Kiknek ajánljuk?
Pedagógusoknak, mert az alkotópedagógia, a cselekvés, felfedezés, ami gyerekeknek, felnőttnek egyaránt motiváló. A NAT-ban megjelenő új tantárgy a Digitális kultúra pedig éppen az ilyen alkotótérben megszerezhető tudásra épül.
Közösségi szakembereknek, könyvtárosoknak mert minden közösségekkel foglalkozó intézmény alapfunkciója a kisközösségek és az egyének informális és nemformális tanuláson keresztül történő fejlesztése. Korszerű eredmények korszerű módszerekkel érhetők el.
Alkotó embereknek, mert a XXI. század egyik legfontosabb kompetenciája a kreativitás.
Helyszín
KOLLABOR Természettudományos Élményközpont, Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3 (A Békés Megyei Könyvtár épületében a Csabagyöngye felőli bejárat felől)
Időpont
2020. március 20 – 21. (péntek – szombat)
Tervezett program
Péntek
9.00 – 10.00 – Érkezés, regisztráció
10.00 – 11.00
A résztvevőket köszönti Szebellédi Zoltán Békés Megye közgyűlésének alelnöke
A KOLLABOR mint alkotópedagógiai közösségi tér – az elmúlt év eredményei, hatásai, módszerei… Előadó Koszecz Sándor, az Életfa Kulturális Alapítvány elnöke, a KOLLABOR projektvezetője
11.00 – 11.30 – Szünet
11.30 – 13.00 – Közösen fedezzük fel a világot! – mert 10 mai óvodásból 7 olyan szakmában fog tanulni, ami ma még nem létezik.
Az iskola a közös alkotás helye – az alkotópedagógia módszertana a gyakorlatban Előadó: Kárpátiné Molnár Ágnes a Creascola szakmai igazgatója
Új tantárgy a NAT-ban: Digitális kultúra… és ami mögötte van Előadó: Henn Péter a Creascola alapítója
Panelbeszélgetés a tanulás alkotó módszeréről
Veress József, a Corvinus Egyetem oktatója
Henn Péter, a Creascola alapítója
Kárpátiné Molnár Ágnes, a Creascola szakmai igazgatója
Koszecz Sándor, a KOLLABOR projektvezetője
13.00 – 13.30 – Szünet
13.30 – 15.00 – Új tudás – közösség – tér
Make! Közösségvezérelt könyvtárak – követhető-e a külföldi gyakorlat? Előadó: Kovácsné Koreny Ágnes a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár általános főigazgató-helyettese
Maker kultúra a Szilícium völgyben Előadó: Kiss Gábor az ENVIENTA projekt vezetője
Panelbeszélgetés az alkotó közösségekről és azok tereiről
Kovácsné Koreny Ágnes, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár általános főigazgató-helyettese
Rakonczás Szilvia, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója
Pájer Ildikó, a Gyöngyház Kulturális Központ igazgatója
Kiss Gábor, az ENVIENTA projekt vezetője
15.00 – 15.30 – Szünet
15.30 – 17.30 – Maker workshop és wordcafe a KOLLABOR-ban
17.30 – Állófogadás, koccintás, vacsora és kötetlen beszélgetés
Szombat
Az alkotópedagógiára épülő “maker kultúra” napja – azoknak akik a következő lépést tervezik
Hogyan indítsunk el egy alkotó teret, ha nincs tőkénk? – Avagy hogyan tesszük dobozos termékké a makerspace-t? – Koszecz Sándor
Hogyan terjedhetne el a maker kultúra és az alkotópedagógia meglévő intéményhálózat partnerségével? – Avagy hol vannak az akadályok, kihívások és lehetséges sikerpontok – a terjeszkedés lehetséges lépései… – Kovácsné Koreny Ágnes
Hogyan jöhetne létre egy innovációs alkotó és gyártó hálózat az open source (nyílt forrású) technológiák segítségével? – Az ENVIENTA platform – Kiss Gábor – Veres József
Legutóbbi hozzászólások